Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


W960 Teszt köszönet érte a mobilarena csapatjának

2010.08.12

 

Bevezető

A Walkman nevet sikerült két év alatt újra közismertté tennie a Sony Ericssonnak. Nem mellékesen ezzel a húzással üzletileg is jól jártak, illetve kivívtak egy olyan pozíciót a zenei telefonok piacán, amiről a többi gyártó csak álmodik. A cég marketingesei remekül ismerték fel a márkanévben rejlő potenciált, de ami ennél is okosabb lépés volt, hogy a Walkman telefonoknál jellelmzően tényeg odafigyeltek arra, hogy a lehető legjobbat hozzák ki.

Azt hiszem, hogy sosem fogom elfelejteni a W800i-t, illetve a róla szóló cikkünket, az volt az első olyan alkalom, amikor két telefont is kaptunk egyszerre, így egy sikeres sorozat születéséhez méltó írás született az oldalon. Kapott is klikket rendesen.

Most azonban csak egy darab W960i van a birtokunkban, ez is kalandos módon került hozzám, nem a megszokott csatornákon érkezett, így aztán nagy becsben tartom, mert a hazai bolti megjelenésre még decemberig várni kell. Sokszor megkapjuk, hogy minek tesztelünk béta állapotú készülékeket (mondjuk utoljára talán a K850i volt ilyen, ennek is már két hónapja), de a W960i esetében már szinte végleges, magyar nyelvű szoftver ült a tesztkészüléken, az viszont biztos, hogy a forgalomba kerülő telefonok gombsorai kicsit jobb kidolgozást kapnak, bár a tesztmodell sem volt veszélyes ebből a szempontból.

A W960i-t már a hazai sajtóbemutatón is megcsodálhattuk, igen sok olvasónk várta már a tesztet, úgyhogy a saját kis felmérésünk szerint elég nagy az előzetes érdeklődés a modell iránt, ami nem is meglepő, hiszen a Walkman széria legnagyobb tudású darabjáról van szó.

Külső

Egyértelműen azt lehet mondani, hogy a W960i külseje remekül sikerült, igen magas volt a tetszési indexe, legalábbis a környezetem így értékelte. Aki tudta, hogy mi ez, rögtön rámozdult. Nem egy kis darab, de a Sony Ericsson Symbian rendszerű telefonjai sosem voltak pöttöm eszközök, főleg azért, mert a 240x320 pixeles érintőképernyő rendesen kér magának helyet, cserébe hatalmas. Ez alá még bezsúfolták a számgombokat is a tervezők, ráadásul ezúttal szakítottak az M600i óta jelen levő egy gombra kiosztott két betű szabvánnyal, amit a magam részéről üdvözöltem.

Ennek ellenére a billentyűkkel telezsúfolt telefon korántsem rendelkezik tökéletes ergonómiával. Átlagos kezű embernek vallom magam, úgyhogy valószínűleg sokan át fogják élni azt, amit én, jelesül, hogy hiába próbál a koncepció eleget tenni az egykezes használatnak megfelelő gombkiosztással, egyszerűen jobb kézbe fogva a készüléket nem lehet elérni mondjuk a kettőskereszt gombot, mert félő, hogy a készülék kibillen a kezünkből. Ezt én üzenetírás közben úgy oldottam meg, hogy amikor szóközre volt szükség, akkor az érintőképernyőn húztam a kis kezemmel egy vonalat, amit a szövegfelismerő algoritmus space karakternek értékelt.

A legnagyobb bajom azonban nem ez volt, hanem hogy az oldalsó Jog-dial görgő alól (ami továbbra is világbajnok megoldás a kezelhetőség mobilos történelmében) kispórolták a vissza gombot, amit minden P-s Sony Ericssonhoz szokott felhasználó iszonyatosan hiányolt. Lőttek az egy kezes, könnyű kezelhetőségnek, ez a billentyű ugyanis átköltözött az előlapra, a számgombok feletti sorba, ahol még a Walkman gyorsgombja és a C funkció kapott helyet. Annyiban azért árnyalnám a képet, hogy egy W950i tulaj viszont arra panaszkodott, hogy miután ez a gomb hosszan megnyomva oldja a billentyűzárat, ezért ő például hálával gondol a tervezőkre, mert nagyon sokszor hívott fel embereket táskából emiatt.

A számgombok és a három funkcióbillentyű felett érintésvezérelt felület helyezkedik el, amellyel a zenelejátszót babrálhatjuk, és csak ebben az esetben aktívak ezek gombok. Oldalt a Jog-dial felett van a nyakbaakasztó, illetve ízlés szerint a csuklópánt rögzítésére szolgáló kampó, ami furán kitüremkedik a készülék oldalának síkjából. A telefon jobb felén a hangerőgombok helyezkednek el, de nem közvetlenül egymás felett, hanem köztük van egy panel (amit mindenki meg akart nyomni, de nem lehet), amire a tervezők szerényen ráírták, hogy 8GB. A telefon jobb alsó csücske felé haladva botlik bele a felhasználó a kamera gyorsbillentyűjébe. A készülék alján a szokásos Sony Ericsson adatcsatlakozó fedezhető fel, amely felett egy hosszúkás LED található, ez a gyártótól ismert rendszerességgel villog, vagy ég piros és zöld színt használva. A W960i tetején aprócska bekapcsológomb van, a stylus pedig a bal felső sarokból húzható ki. Ez az az alkatrész, ami jelentős mennyiségű fikázást kapott mindenkitől, mert nagyon kis filigrán, áttetsző, két ujjal meghajlítható, és törékenynek tűnő eszköz.

A hátlap anyaga selymes, finom tapintású. Orbitális méretű kör alakú motívum került nagyjából az aranymetszéspontra, ebben van a kamera és a segédfény, mellette pedig egy kicsinek tűnő, de ha önmagában nézzük akkor egész normális méretű hangszóró helyezkedik el. Ami szokásos hülyeség, hogy az asztalra letett készülék a kamera gyűrűjére támaszkodik fel, a tesztkészüléken már látszottak a kopás előjelei.

Menü

Bár talán sokan várták, hogy a W960i jelentős újítást hozzon a menürendszer területén, de már egy ideje ismert tény, hogy ez nem történt meg. A gép ugyanazzal a rendszerrel érkezik, mint mondjuk a P1i, tehát jelentős változás nincsen, ha eltekintünk a Walkman funkciókra kihegyezett aktív desktoptól, illetve a K850i-ben és a W910i-ben már látott megújult zenelejátszótól.

A Symbian 9.1-es operációs rendszeren a gyártótól megszokott UIQ platform fut, a 3.0-s verziószámnál járunk. A sebességért 208 MHz-es processzor felel, ám néha ez bizony kevés. A rivális Nokia által mostanában használt 384 MHz-es mag jobban teljesít, persze a Sony Ericssonnál bejön a képbe az érintőképernyő is, mint előny, bár őszintén szólva nem mindig az. Legtöbbet az üzenetekbe való bejutás során gondolkodik a telefon, nem vészes persze, de miután már láttunk gyorsabbat is, ezért számunkra a különbség észrevehető.

A menü felépítése logikus, nekem inkább a kezelés kétkezűsége volt taszító. Szinte minden funkció úgy érhető el a leggyorsabban, ha használjuk az érintőképernyőt, ám a készülék nagysága miatt ilyenkor csak fogásváltással lehet elérni egymás után az oldalsó görgőt, a számokat, illetve a kijelző megfelelő pontjait. Az M600i-hez hasonlóan a képernyő alján felbukkanó funkciófeliratokhoz nem is tartozik hardveres gomb, mindig a képernyő megtapintása szükségeltetik. A magam részéről szerencsésebbnek tartottam volna, ha a kijelző alá pakolt zenelejátszó gombok innen valahová elhúznak, és helyettük három normális billentyű próbálja segíteni a használatot, de a Walkman az Walkman.

A testreszabhatóság viszont teljeskörű, témák, színek, active desktop és egyéb virtuális gyorsgombok várják, hogy kedvünkre módosítgassunk rajtuk. Szerettem a feladatkezelőt is, amely mindig a jobb felső sarokból csalogatható elő, könnyű a váltás a futó taskok között, de lelőni is csak két kattintás akármelyiket. Erre néha szükség is van, mert az egyszer elindított alkalmazásokat csak minimalizálni lehet a vissza gombbal, a háttérben tovább élnek, bár egyszer sem tapasztaltam semmi olyat, hogy ez rontotta volna a gép teljesítményét. Volt olyan, hogy lazán futott a kamera, a naptár, a zenelejátszó, a böngésző és az üzenetkezelés is egyszerre, de ha nem lépek be a task managerbe, akkor fel sem tűnt volna, a stabilitás tehát briliáns.

Alapfunkciók

A névjegyzék a belső memória terhére növekedhet. Miután ez esetünkben 8 giga, ezért bátran nekiállhatunk beletolni a fullos budapesti T-Com telefonkönyvet, még marad is rajta hely. A SIM kártyát megint élből utálja a rendszer, érdemes átmásolni a bejegyzéseket a belső memóriába. Itt fülekre osztott adathalmazt kapunk egy-egy névhez, rengeteg járulékos adattal, a szülinap egy megerősítést követően beköltözik a naptárba is. A telefonszámokhoz rendelhető képek esetében még az is megoldható, hogy a fotó egy részletére zoomoljunk, így közelebb hozhatjuk a delikvens fejét.

Az üzenetkezelés profi. Az SMS és az MMS közös folderben tárolódik, mérethatár kvázi nincs, bár a hazai hálózatok csak 300KB-os multimédia üzenetet engedélyeznek. A szövegbevitelt viszont nem bírtam megszokni a gombok túlságosan lecsúszó elrendezése miatt, úgyhogy próbálkoztam a karakterfelismeréssel, de ehhez az átlagnál jobban oda kell nyomni a ceruzát, a virtuális gombsor pedig egyszerűen túl mini, mütyürkézni pedig utálok. Pedig a szoftveres lehetőségek teljeskörűek, van copy-paste, van szövegformázás, kezeli a rendszer a smiley-kat, úgyhogy itt minden kafa. Az email kliens könnyen beállítható volt, egy 14 megás levelet röhögve elküldtem 3G hálózaton, ellenvetés nélkül megoldotta a W960i. Ezeken felül még megtalálható az Exchange Server szinkronizáció is, amelynek beállításához egy wizard próbál segíteni, ha összejön, akkor automatikusan követnek minket a céges levelek, de ezen még egyet lehet csavarni, ha rátöltjük a Blackberry kliensprogramot is a telefonra, ugyanis erre is van lehetőség.

A naptár remek, a UIQ felületen ennek megvalósítása véleményem szerint hibátlan, már a hasonló rendszerű Motorola Z8-nál is tetszett. Átlátható, könnyen kezelhető, sokat tud. Az ébresztőóra három időpontot hajlandó megjegyezni, de – és most döbbent csendet kérek – nem riaszt a telefon kikapcsolt állapotában, csak flight módban. Persze tudom, hogy ez a P szériánál amolyan szexepil, de ha már a Motorola Z8 hasonló rendszerrel meg tudta oldani, akkor egy Walkman-csúcsmodell esetében talán joggal nevezhetjük égőnek a dolgot.

Kamera

Mindenképpen jó hír, hogy a walkmanség ellenére a W960i-ben találhatunk autofókuszt is a 3,2 megapixeles kamera mellett. Ez nem volt eddig szokás a gyártónál, úgyhogy most felírhatnánk egy pirospontot, de nehogy már minket is behúzzon a marketing-gépezet, igenis ez a normális, nem pedig az, ami eddig volt. Fotózás során természetesen vízszintesen érdemes tartani az eszközt, még akkor is, ha mondjuk a telefonkönyv egyik bejegyzéséhez készítünk csatolandó fotót.

A beállítások teljeskörűek, a szokásos séma szerint épülnek fel. Az oldalsó elsütő billentyű gyengébb lenyomásra fókuszál, erősebbre exponál. Van makró mód, rengeteg előre beállított környezeti séma, keretezés, piszkálhatjuk a képméretet, a minőséget, van sorozatfelvétel, illetve villanófény is, amely a mobilos vakuk között erősnek számít, de házon belül simán lenyomja a K800/K810/K850 sorozat a xenon technológiával.

Az elkészült képek (felül) nem rosszak, főleg, hogy elvben nem ez a telefon fő profilja, de egy 3,2 megapixeles csúcsmodelltől ez minimum el is várható. A videorögzítésnél a bemutatón DVD minőséget elmlegettek, de ha ilyen egy DVD, akkor a jövőben be nem teszek egyet sem a lejátszóba, mert csupán 15fps, és csak 240x320 pixeles a felvett mozi mérete. A tárhelyre viszont egy ideig nem lesz problémánk, bár a készülék nem bővíthető, de 8 giga azért tekintélyes méret.

Az alkalmazások között egy névjegykártya felismerő szoftver is csücsül, ilyet már láttunk több konkurens készüléknél is, talán az Asus PDA-telefonokban volt eddig a legjobb hasonló alkalmazás, a Sony Ericsson rendszerén még lenne mit csiszolni. Bár makróval készült az egyik kísérletem, a telefon mégis benyögte, hogy túl homályos, amire csak az az egy normális reakció lehet a júzertől, hogy mész anyádba, te fotóztad, miért nem fókuszáltál jobban.

Zene

A W910i-ből és a K850i-ből ismerős formában köszön ránk a 3.0-s Walkman szoftver, amely fekete alapon fehér betűkkel írja ki a menüt, az aktuális menüpont körül pedig piros pöttyök ugrabugrálnak. Elég kellemes látvány, de a szoftverre sem lehet komoly panasz, minden elképzelhető módon csoportosíthatjuk és listázhatjuk a zenéinket, kivéve fájlnevek alapján, bár ez a hiányosság engem kevéssé zavart, de máshol megemlítést nyert. Minden zeneszámhoz mi magunk csatolhatunk két információt: egyrészt a zene hagulatát (mood), másrészt pedig az értékelését (rating), ezek után ilyen módon is rendezhetőek a számok.

A hangminőség füles nélkül kissé csalódást kelt, semmi extra, korrekt iparosmunka, de nyomába sem ér egy Alcatel S853-nak, egy Nokia 6290-nek, a B&O Serenata mellett pedig egyenesen trágya, de régóta tudható, hogy a Sony Ericsson Walkman fülessel az igazi. Bár a készülékhez nem kaptam az égvilágon semmit, de a klasszikus HPM-70-es headset szokás szerint hozta az elvárható minőséget. Háttérzaj az én fülem számára ugyan nem volt hallható, de ettől még lehet, hogy van. A gyári doboz elvileg két tartozékot is tartalmazni fog, egy zsinóros fülest (a jó öreg HPM-70), illetve egy sztereo Bluetooth adaptert (HBH-DS220), amibe bármilyen szabvány headset bedugható.

Természetesen nem hiányzik a hangszínszabályzó, ez Megabass üzemmódot is tud, lejátszás során az album képe is látszik a kijelzőn (ha feltöltöttük), az egész cucc pedig magától értetődően fut a háttérben. Ilyenkor aktívak a kijelző és a számgombok között elhelyezett érintésvezérelt billentyűk, ezekkel lehet előre és hátrafele léptetni, illetve megállítani és újraindítani a muzsikát. A hangerőt az oldalsó gombbal szabályozhatjuk.

A megjelenítésnél érdemes egy kicsit időzni. A lejátszás mögött ugyanis teljes képernyőn futnak az animációk, amelyek különféle pöttyök, falevelek, meg ilyesmik lehetnek. Ritmusuk ugyan nem illeszkedik a hallgatott zene ritmusához, ám mégis van bennük logika. Ugyanis a különböző hangulatú zenékhez különböző sebességű és színű animáció tartozik, ezek pedig természetesen paraméterezhetőek. A dologban az a pláne (egyrészt állati látványos, ugyebár), hogy ha a háttérben megy a lejátszás, akkor a főképernyőn is pattognak az ábrák, mindemellett természetesen a kijelző közepén látszik is a Walkman alkalmazás kicsinyített verziója. A playlist is okos jószág, a lejátszóban tevékenykedve az oldalsó görgő dobja fel az ablakot, amiben láthatjuk a számokat, könnyű köztük ugrálni. A Walkman-nagyágyú ilyen szempontból teljesen elnyerte a tetszésemet, korrekt a kezelőfelület, sokat tud, ráadásul látványos. Lássuk mindezt mozgóképen:

Adatkommunikáció, akku

Kezdjük a szokásos, szomorú dolgokkal. Nagyon pozitív, hogy GPRS és UMTS kapcsolatra is képes a W960i, de az EDGE támogatás megint kimaradt, márpedig kis hazánkban két szolgáltató is jelentős erőket feccöl még mindig a 2,75G-be. A P1i-hez képest változás, hogy eltűnt az infra (nekem nem hiányzott), úgyhogy lokális adatkommunikációhoz maradt a Bluetooth és az USB kábel, mindkettő 2.0-s verziószámú. Utóbbival elég durva tempót lehet elérni, a 8 gigás kapacitást fél órán belül telepakolhatjuk, az átviteli sebesség meghaladta a másodpercenkénti 7 megabájtot. Kevéssé remekelt a Bluetooth, itt csak a szokásos 60-70 KB/s tempót mértem.

Ami mindenképpen megemlítendő, hogy van WLAN is a gépben, amely már ismeri a WPA2 kódolást is. Hiba nélkül működött, bár az érzékenység egy picit lehetne jobb is, alig-alig látta az utca túloldalán levő hotspotot, pedig ezt minden kütyü stabilan szokta hozni. A böngésző... hááát, itt még van hová kapaszkodni. Persze megy neki a full HTML, de a flash nem, a nézettípusok között pedig oldalszélességre tördelt és fektetett verzió van, zoomolni 10%-os ugrásokkal lehet, de nem egy Nokia féle Minimap browser, az biztos. Egy átlagos telefonhoz viszonyítva nyilván nagyon baba, de a konkurencia hasonló készülékeivel összemérve már nincs annyira a szeren.

A kijelző felett elhelyezett kamera a videohívásokhoz nyújt segítséget, és meglepően pozitívak a tapasztalataim. Általában ezek a másodlagos optikák igencsak turhás képet adnak, de a W960i még sötétebb környezet esetében is megfelelő minőségben továbbította az arcomat Gubro kollega felé.

A hátlap alatti akkumulátortól persze nem vártam túl sokat. Nagy a kijelző, folyamatosan 3G hálón lógott a telefon, be volt kapcsolva a WLAN és a Bluetooth is, így nem csoda, hogy két nap alatt kilehelte a lelkét. Ha már merül a telep, akkor az alsó adatcsatlakozó feletti LED pirosan villog, de még csont üresnek jelzett akksi mellett is elvegetál a telefon 5-6 órát, ellentétben mondjuk egy Samsunggal, amely jellemzően az első kukorékolás után 10 perccel már beadja a kulcsot.

Összességében azt kell mondjam, hogy a W960i egészen jó gép. Messze nem tökéletes, magamnak sosem vennék ilyet, mert nem passzol a kezemhez, a zenei oldal viszont méltó a Walkman névhez, a Symbian rendszer sokrétűsége szintén kellemes dolog, a 8 gigás kapacitás pedig elég sokáig feledteti, hogy a készülék memóriája bővíthetetlen. A processzor kapcsán még gyúrni kéne, az EDGE hiánya továbbra is fájó. Igazi ellenfele nincs a piacon, mert az N95 túl sokat tud, nincsenek egy súlycsoportban, az N81 viszont még nem érkezett meg.

Sony Ericsson W960i

Bog

Specifikációk

Sony Ericsson W960i
Technológia GSM 900/1800/1900/UMTS
Méret 109x55x16 mm
Súly 119g
Kijelzõ 240x320 pixel, 262 ezer szín, TFT
Telefonkönyv dinamikus
SMS/MMS memória dinamikus
Egyéb memória 8GB
Java van
Vibra funkció van
Naptár van
Ébresztés van - csak bekapcsolva
Számológép van
GPRS/EDGE/3G/HSDPA 4+2/nincs/van/nincs
Push To Talk nincs
Infra/Bluetooth nincs/van 2.0
Prediktív T9
Hangtárcsázás van
Hangrögzítõ van
Hangvezérlés nincs
Valutakonverter van
FM rádió van - RDS
Kihangosítás van
Alap akkumulátor 900 mAh Li-Pol
Készenléti idõ 370 óra
Beszélgetési idõ 540 perc
Fényképezõgép 3,2 MP, QVGA videó, vaku, autofókusz
POP3 e-mail van - hitelesített
WAP böngészõ 2.0
HTML böngészõ van
Játékok java
Csengõhangok MIDI, MP3, AAC, AAC+, WAV
Operációs rendszer Symbian 9.1, UIQ 3.0 platform
MP3 lejátszás van
Egyebek Érintőképernyő, sztereó BT, WLAN